2009. augusztus 27., csütörtök
2009. augusztus 26., szerda
2009. augusztus 25., kedd
2009. augusztus 24., hétfő
2009. augusztus 18., kedd
2009. augusztus 7., péntek
2009 08 04 - 1 éves lettem!!!
Hát ez is eljött...de még milyen gyorsan. Betöltöttem az első évem. Visszatekintve mennyi fantasztikus dolog történt velem! Ez alatt a röpke egy év alatt már rengeteg mindent láttam, rengeteget utaztam főleg a nagyszülőkhöz Szegedre és Szekszárdra, de jártam én már Bécsben is az unokatesóéknál, sőt még "síelni" is voltam Szlovéniában :-) Fejlődésem töretlenül folytatódik még, de már így is számos képesség birtokában vagyok. Példál rendkívül jól mászok ( ami miatt Anya aggódott, hogy mi lesz már...) , mindent-MINDENT-szemügyre veszek, mert ez a világ telis tele van roppant izgalams dolgokkal. 9 hónapos koromban döntöttem úgy, hogy kipróbálom milyen függőlegesben az élet, ígyhát felálltam. Azóta egyre ügyesebb vagyok, már közlekedek mindenfelé, igaz még nem önállóan viszont sosem esek! Anyu nem akart nekem cumit adni az elején...de én túljártam az eszén, találtam egy jó formás kis ujjacskát, gondoltam az is megteszi. Egész jól bevállt, bár kezd egy kicsit kopni... Arra is kezdek rájönni, hogy vicces hangokat tudok kiadni magamból valahogy....még nem jöttem rá, hogy hogy, de néha nagyon lelkesen reagálnak az ősök, tapsikolnak az örömükben. Ilyesmiket próbálkoztam : baba, mama, Apa, ott-ez utóbbi mutatással együtt is megy! Ez már valami haladó fokozat lehet. Súlyom is szépen gyarapszik, pár napja 10110-nek mértek. Sohasem volt baj az étvágyammal, még szép... Pataki vagyok, nem hurkazsír :-) 72,5 cm vagyok, ami elképesztő, hiszen nem is olyan rég még vonalzón figyelgették az ősök, hogy mennyi is az a 4.5cm...? Imádom az embereket, de különösen a gyerekeket. Úgy vettem észre, hogy a világ is szeret engem, mindenkire mosolygok. Szeretek itt lenni nagyon!
Ez egy nevezetes torta...több okból is. Egyrészt mert az én 2. szülinapi tortám, (Szekszárdon már volt egy), másrészt, mert Anyu csinálta nekem. Na aki ismeri őt az tudja, hogy ez tényleg nagy szó! De megcsinálta NEKEM! :-)
Nagymami és Tata rendesen megleptek minket Anyuval :-) Feljöttek Szegedről, hogy személyesen köszöntsenek fel, igazán örültünk nekik. Ezt a klassz járgányt pedig tőlük kaptam, rögtön neki is álltunk Tatával, én szereltem a futóműveket ő pedig fent babrált valamit...
Ugye milyen édesek? Mindig én vagyok a középpontban! Naná!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)