2008. augusztus 20., szerda

Főkolomposok

Ők szelídek és ártatlanok. Nagyon szeretem őket. Főleg a csíkosat, nála van a kaja. Mindig elviszi persze, ezt majd még megdumálom vele.





Alváskirály van

A két idegenvezető mindig mondogatja nekem, hogy most alváskirály van. Nem tudom ki lehet az az alváskirály? Mindig hívogatják, aztán van, hogy jön és erre elvisznek fürdetni... Aztán megint hívogatják, persze akkor már rég elment. Ki érti ezt ?




Csodálóim tábora

Most itt nyaralok és találkoztam pár kedves őslakossal. Azt mondták, hogy már nagyon vártak, ami érdekes, mert sosem említettem nekik, hogy jövök. De van itt más érdekesség is. Észrevettem például, hogy ha elkezdek sírdogálni, akkor rögtön összeszaladnak. Ez vicces. Meg néha úgy csinálok, mintha rájuk mosolyognék és ettől is teljesen oda vannak. Na majd még megvizsgálom őket jobban.


2008. augusztus 13., szerda

A profi

Készülünk Apuval a gyorsasági-pelenkázás számunkkal még a Pekingi Olimpiára.

Box utca: A csúcstartó még mindig Apu.

Otthon

Ez egy nagyon békés pillanat, ránk mosolygott a Nap Anyuval.

Apunál is jó szuszogni.

Kinyitottam a szemem, megnézem most már ki az aki állandóan birizgál.

Hiába emelgetsz, most még nem állok neki ordítozni. Majd inkább éjszaka :)

Első napom

Ezzel a járgánnyal utaztunk első nap a közeli fürdőbe: HOTEL SOTE SPA ha még nem mondtam. Már hónapokkal előtte foglalták le a helyet a szüleim.
Na melyik vagyok én?

A kis cimpámról lehet megismerni.

Tele van a kórház ilyen nyikorgó kocsikkal, kipróbáltam de nem hátsó kerekes ez sem.

Kórház

A tett színhelye.

Az első meghitt pillanatok Anyuval és Apuval.

Segédszaktekintély úr szakértés közben. Ő az egyik idegenvezető a csoportunkban. Mindenfélét suttogott nekem erről az utazásról korábban, mielőtt rászántam magam, hát nem pont ilyennek képzeltem.